Hol is kezdjem. Előszőr is, szeretném tudatni mindenkivel, hogy nem vagyok az FRPGben olyan jártas. Fenn voltam jó pár oldalon, de a legtöbben nem maradtam túl sokáig. Alább pedig majd csak azokat az oldalakat mutatom meg, amiken hosszabb életű karaktereim szerepelnek. Hogy miért? Mert ezeknek tudom is a hivatkozási címűket! xP
De félre téve a viccet. Átfogó képet szeretnék mutatni arról, hogy hogyan jutottam el odáig, amit híven tükröz a Kezdőoldalon Ranschburg Jenő idézete.
Ehhez pedig egy kis áttekintést szeretnék mutatni arról, hogy én hogyan is látom ezt a közösséget. Mondhatnám subkultúrának? Nem hiszem. Ma már annyian akarnak írni, hogy a pontos számot csak a JóIsten tudná közölni velünk. Kétségkívül sokan érezzük úgy magunkat, hogy a szívünkben dédelgetett történetek egyediségéhez kétség sem férhet. Neh. Ezt szépen leírtam. Azt hiszem ez nem új keletű. Amikor nem volt még Világháló a gondolataink kidobálására, akkor is arra vágyott az ember, hogy megörökítse magát valamilyen módon. Leírni az életünket ennek a vágynak a legalapvetőbb megnyílvánulása. Tehát nem kell félni ha "olyan sokan vagyunk", mert ez természetes.
Ezért lehet az is, hogy az ilyen Fórumos Szerepjátszós oldalak elég keresettek manapság. Sokan vagyunk valljuk be! Mindenki író akar lenni!
Ez a vágy azonban fars. Nem lehet mindenki író, főleg nem ünnepelt sztár, bármenynire látjuk a rosszabbnál rosszabb művek sikersztoriait. De attól még a vágy vágy marad. A késztetés erős arra, hogy írjunk. Alkotni akarunk valamit. Kiélni a "teremtés" érzetét. Nálam egy karakter felvázolása is inkább "születés". Mindig azt mondom, hogy "megálmodom" őket. Elém lép, kibontja magát és szép lassan szavakba önthetem őt, sőt! Sokszor akkor bontakozik csak ki igazán, amikor már egy fél éve írok vele legalább. Az FRPG mint olyan egy alapelven működik. Van EGY karaktered. A cselekedeteit a "hozzászólásaidban" leírod. Mire gondol, hogyan érez, mit csinál, estébé. Aztán jöhet az a másik ember, aki úgy szintén EGY karakterével ír valamit a saját kis hozzászólásában. Ez a klaszsikus, ezt persze néhol és adott módon lehet keverni, de soha nem szabad mozgatni a másik ember karakterét. Ez szabály. Ez nem lehet kivétel. Habár ez is attól függ ki mit ért alatta. Általában azon múlik, hogy az ember, akinek a karijáról (karakter) szó van, engedi e, karaktermozgatásnak veszi e, amit leírnék én pl. a hsz ( hozzászólás)-emben vagy sem. Ezért sokszor van úgy, hogy lépéseket elmondunk a másiknak mielött leírnánk. Valójában nehéz leírni, hogy mi is az frpg, mert annyi féle van, ahány oldal létezik és még több is.
Én szeretek inkább karakteralkotáshoz jó táptalajnak gondolni rá. Egy remek gyakorló tábla. Valakinek viszont ez a csúcs, ezen éli ki az írói vénáit és sluszs passz. Én szeretek emelett úgy gondlni rá, mint egy Közösségi játék. Tátrsasjáték ha úgy vesszük, ahol odafigyelünk egymásra, más viszont jobb szereti ezt a részét kihagyni és mindent a Játéktéren old meg. Ezek a különbségek természetesen sok különféle oldaltípusokhoz és játékosokhoz vezet. Tehát nem vagyunk egységesek, épp csak abban, hogy leírva szeretjük látni a világot amiben a szabadidőnk egy részét éljük.
Nos ahhoz, hogy valaki FRPG-s oldalon érezze magát jól, két dolog szükséges. Az írás élvezete, és egy karakter megalkotása. Azután már ( mint egy mmoban, rpgben csak forum alapon) a te karaktered a tied. Oda mész, ahova csak lehet, és azt csinálsz, amit akarsz. Itt viszont kicsit más, mint egy MMO-s játékan. Ott te vagy az a karakter, akit mozgatsz és magadnak gyűjtögeted az itemeket, de itt nem te vagy a karakter. A karakter saját maga. Önálló érzései, gondolatai, a tiédtől eltérő háttére van.
Ott játékos vagy, itt író! Ott játszol, itt alkotsz!