Hogyan kell novellát írni?

Fogalamam se nincsen!

Tulajdonképpen az a fajta személy vagyok, aki addig nem is igazán csinál semmit, amíg nem tudja, hogy biztosan jó lesz. Ez gyengeség. Ha elérek egy bizonyos szintet, akkor elviselhető lesz... de addig újra és újra rá kell kényszerítenem magam, hogy ennek ellenére is csináljam, mert anélkül nem leszek benne jó. Előbb bénának kell lenni, hogy utána profi lehessen az ember.

Szóval nem tudok tanácsokat osztogatni, magam is tanulok. Nincs is sok novellám, a fentiekből kiindulva. De sokat írok! Kis szöszeneteteket, amiket most nem! de talán később majd megmutatok.

 

Ide épp csak leírom, hogy mik jutottak az eszembe, amikor egy novellára gondolok. Sok hibám és segítségek árán felvázolok magamnak, (de persze csak magamnak, csak épp ide), hogy mikre jöttem rá.

 

Előszőr is.

1: Kerüld a plusz szavakat, amik semmit, de aztán tényleg de igazán semmit nem tesznek hozzá az írásodhoz.

Beszédben (párbezsédeknél) megengedett, mert akkor azért használjuk őket, hogy a szánk utolérje az agyunkat, de írásban, narrációban fölösleges.

2.: Aki, (ahogy én is) a szépirodalommal kezdte élete első tíz, tizenöt évét, vagy még tovább, annak leküzdhetetlen kényszernek látszik, hogy a narrációba ne tegyen bele szépen hangzó, régies szavakat. 

Nah erről le kell szokni! Ha régies hangulatot akarsz teremteni, egy adott szereplő stílusával megteheted, de a narráció legyen a mai írás és olvasás módjához igazítva.

3.: Ne duplikálj! Fölösleges kétszer elmondani ugyanazt, csak egy kicsit máshogy, nem hatásvadász, unalmas. 

4.: A narrátor ne találgasson. Te tudod, hogy miről van szó. Ha te nem tudod, az olvasó honnan tudhatná? Amit nem akarsz, hogy megtudjon, azt ne mond el. Amit meg elmondasz, azt ne feltételesbe tedd, hanem jelentsd ki!

5.: Ne magyarázz! Az olvasó ki tudja találni, hogy az összefüggések mit mivel kapcsolnak össze. Nem az a dolgod, hogy magyarázzál, nem tanár vagy, hanem író!

6.: Maradj meg abban az igeidőben, amiben kezdted. Ezalól vannak kivételek, de az egy magasabb szint.

7.: E/3-ban a mutató névmásokra figyelj oda, hogy mikor kire mutatnak, mert könnyen össszezavarhatóvá válik a célszemély kiléte.

8.: Kerüld a fölösleges személyeskedést a karakterekkel narrációban. Ha nem érzékeltetsz vele semmit, minek oda?

9.: Figyelj oda, hogy az egyes szavak mögött milyen képi megjelenés húzódik és annak tudatában használd.

Pl.: - Elmegyek! - kelt ki magábaól a kislány.

Nah szóval, ha kikelt magából, akkor valszeg, nem csak felcsattant, de lehet hogy káromkodik is mellé, meg csap egyett az asztalra, vagy a lábával dobbant, de ha "csak" egyszerűen felemelte a hangját, akor így helyes.
- Elmegyek! - emelte fel a hangját a lány.-

10.: Ha egy párbeszédet igével folytatsz a narrációdban, nem kell "nagybetűzni".