Enko 詩

Ez egy japán szó. Azt jelenti, elbeszélés, meg azt, hogy "csatlakozás", "elmondás", "érintkezés" , "összeköttetés", "rokoni viszony", "vonzódás" ... számomra novellát 詩 jelent. Egy olyan történetet, ami pár oldalban elmesél egy egész életet. Persze ez lehetetlen, mondhatnánk, és igazunk is van, de az érzés, amit átélünk egy-egy történet fölött, miután letettük a könyvet, felülmúlhatatlan. Egy pillanatra úgy érezzük, hogy valóban értjük. Nem csak a benne szereplők helyzetét és gondolatait, de az egész világ működését is!
 
A nevem is hasonlóan összetett. Ám azt majd később.
 
Félreértés ne essék. Nem egy új író(ön)jelölt, vagy a "lelkét kitáruló modern csemete" vagyok. Azaz nem külön külön. Így egybe egész megférnek egymás mellett. A szó, ami kitárja a szenvedélyem, és az életem, ami többé kevésbé segíti, avagy hátráltatja annak fejlődését,(netalántán elhatalmasodását rajtam) mind a részem.
Úgy érzem, ez a blog lehetőség számomra, hogy rálássak arra, mi van bennem, és még mi lehet, és ha valaki feltéved ide, azt fogja látni, hogy "kidobálom" az elmém. Mi foglalkoztat? Mivel tudok azonosulni? Mit szeretek? Mit szeretnék? Mire értem azt, hogy "jó"?
 
Talán csak engem érdekel, mégis úgy gondolom, hasznos lesz. Talán számodra is. Kedves olvasóm.

Ranschburg Jenő - pszichológus - 

"Fogalmazhatnám úgy is: A tehetséges ember képtelen megmaradni a két vonallal határolt területen, ahol mi, átlagemberek, élünk. A tehetség tehát nem azonos a magas intelligenciával! Lehet valakinek 170 vagy 200 az IQ-ja, ( a számítások szerint egymillió között, egyetlen ilyen akad), ha hiányzik belőlle a belső hajtóerő és a bátorság ahhoz, hogy megkísérelje az áttörést egy-egy embercsoport vagy éppen az egész emberiség szentnek és sérthetetlennek tartott vonalán, sohasem születik meg az a produktum, amely kétségbe vonja a megszokott, elfogadott határvonal érvényességét, és eszközül szolgál az új "mezsgye" kijelölésére. A tehetség nem egyetlen kiemelkedő tulajdonság, hanem összetett személyiségjegy, amelynek fontos része az a lekűzdhetetlen belső késztetés is, melyet az imént hajtóerőnek neveztem. " 

- részlet a Tehetséges gyermek, A serdülőkor c. könyvének - Gepárd kölykök - fejezétben.
 
“Nem vagyok különösebben tehetséges. Csupán szenvedélyesen kíváncsi.”

(Albert Einstein)