Tipikus

Hát persze, hogy egy nappal azután tűnök el, miután kijelentem, hogy van egy szép kis időbeosztásom, és majd az alapján lesz időm mindenre, amit akarok.^^ Nagyon kreatív, sokan ajánlják. Nekem is bejött, olyan egy hétig? Talán még kevesebb is. Őszintén szólva nem a naptárommal van a baj, hanem velem. Igen. Olvashatta mindenki aki akarta. Velem, az emebrrel van a baj!
Nem tudom ki hogyan ( de nagyon úgy érzem, hogy sokan estek már át azon amin most én is), eképzelek valamit, aztán nem jön össze, Persze itt még ~ és valljuk be, máskor sem történt még meg ~ nem dől össze a világ, ám ahogy haladunk, a sok kis bukó összegyűlik. A sérelmek felhalmozódnak, és felteszi magának az egyén azt a végtelenül buta kérdést, hogy "Miért is csinálom?". "Van értelme?" 
Nincs! Jön a válasz. Semminek nincs! Úgysem fejezed be! Akkor meg minek csinálom egyáltalán? Hangzik fejünkben az egyértelmű konklúzió és inenntől egyenes út vezet a kedvtelenség hatalmas birodalmába. 

Sajnos sebek mindig lesznek. Sokan mondják, ~ jóakaróink, teszem hozzá ~ de ettől még nem lesz nem keserűbb a szánk íze tőle, hogy ha nem lennének, nem is lennénk jó úton. Azaz akarják mondani csak akkor ütközik nehézségekbe az ember, ha valamit csinál! Ha egyáltalán képes arra, hogy létrehozzon valamit! El tudja ezt valaki képzelni? Igen igen. Lehet bólogatni. Én is el tudom, már hogyne tudnám! Sok embernek mondtam ezt az okosságot én is. De megtapasztalni a bőrödön már mindjárt más, nem de? 

Öszeomlasz és hirtelen a világnak vége van, számodra véget ért az élet, nincs remény, nincs értelme a folytatásnak, mert "semmit sem tudsz úúgysem elérni" Semmi jót, hasznosat, olyat amit szeretsz. De ez nem igaz! És ilyenkor mondom én, hogy ha ezt dobják az arcomba, hogy kérem, na és? Hát itt meg itt hassaltam egy nagyott, sehol sem tartok, pedig ezt meg ezt meg kellett volna már csinálnom és mi lett belőle meg? Semmi!

Hupsz, akkor most mi legyen? Vegyük elő az eszünket, ha még nem dobtuk volna ki az önsanyargatás közepette és kérdezzük meg tőle, hogy abból, amit az előbb összehordtunk, mi is az igaz? Semmi! Jön a gyors válasz, és mérgünkben elhajítanánk.

Ekkor, ~ barátosném szavait nézegetve, mint önkéntes lelkiseglynyújtó és ideiglenesen az eszem ~ rájöttem, hogy úgy érzem, hogy nem tudok írni, pedig az az, ami kitölti az életem, miközben az eszem azt hajtogatja végig, hogy igaza van Stellának, és az érzéseim hazudnak, és ekkor rájöttem, hogy ezt meg akarom írni! ... nah ennyit arról, hogy mi a fontos. Ha akarok írni, akkor fogok is. 
Csak ki kell békülnöm önmagammal. Próbáld ki te is, Olvasóm. Megérdemled, ha már eljutottál idáig. :)