Ősz

A mai nap volt az első igazi őszi reggel. Mármint nekem. Felkeltem, zuhog az eső. Nem volt meglepő, persze én is hallgatok időjárásjelentést (vagy esetleg a szüleimet, akik hallgatják azokat) de tény, hogy látni, és tudni nem ugyanaz. Ha tudod, hogy lesz eső, az egy elraktározott kis információmorzsa a sok sok egyébb között, azonban amikor kinyitod félálmosan a szemhéjjad és látod is, az azért már frankó.

Oké, had fejtsem ki jobban. Én imádom az őszt! Egyenesen szerelmes vagyok belé! Az ősz a legszebb és egyben legelhanyagoltabb évszakunk. Ha belegondolunk, tavasszal, a madarak csicseregnek a fejünk felett, undok bogárkák, meg tücskök terelik a figyelmünket a természet felé, télen pedig a hó olyan látványos, hogy vakok lennénk, ha nem vennénk észre. A nyár pedig, nos az egyértelmű... de az ősz! Az ősz saras, latyakos, az emebrek munkába sietnek és az iskolában is csak arra jó az őszi szünet, hogy behozzuk a házikat és felkészüljünk a beígért dolgozatokra, felelésekre. Egyetemen is ilyenkor van egy kis zh adag. Senki nem figyel oda az őszre, hacsak nem akar tudatosan! Pedig ezernyi színt visz elénk, a szellő egyenesen az arcunkba fújja az esőtől nedves  fák, bokrok illatát (nah meg elismerem a kipufogó gázt is, ám azt is tova viszi a szél), és számomra ez az az idő, ami misztikussá teszi környezetünket. Sejtelmesen fújdogál a szellő, vagy épp majd elsodor minket, szeszélyes az időjárás, és ha nem a lábunk elé meredünk bambán a metro felé (bosszankodva azon, hogy már megint esik! ) akkor soha nem látott szinorgiában lesz részünk. És még el se kellett mennünk érte a Bahamákra. :)