Sokáig nem írtam. 

Valójában nem vagyok napló írogató. "Akkor most üljünk le a kis füzetecskénk, néhol ~ monitorocskánk ~  elé, és meséjük el neki, hogy mi történt ma!" Kedves naplóóm. Ma is olyan szép volt minden. Reggel megreggeliztem, délben meg megebédeltem és annyira elteltem a sok finomságtól, hogy egy picit el is szundítottam az ágyon, amiott van a....

Aham. Ez volt az idillikus változat. Persze a világ fájdalmairól szóló bejegyzéseket nem mutatnám meg. :)

De ha már itt tartunk, épp Stellánál tartottam a hétvégét. Arról szólt a nagy csevej, (és nem, nem festettük ki egymás körmeit,... vagy jah de mégis), hogy írnunk kéne magunknak egy időbeosztást. Jó spontán emberekként ez eddig fel se merült, ám ahogy a felnőtt lét ~ höhh, szép kis  megfogalmazás ~ elközelgetik O.o, úgy vettük észre elfolyó napjainkat is. Túl sokat pepecselünk ezzel azzal ( jó sportos emberként nem a fürdőszobában, de azért nálam is van mit elpepecselni) és túl kevés idő adatik a valós dolgokra. Értem ezalatt azt, amit meg akartunk (volna) valósítani abban a tizenvalahány órában ami a napból állt. Leszámítva az étkezéseket. Szóval úgy döntöttünk, hogy ez így nem mehet tovább. Készítünk egy-egy napi/heti/havi időbeosztást, és akkor vélhetőleg a blog írást sem fogom kifelejteni. ^^